„Szeretem a munkámat. Egyáltalán szeretem, amikor magamnak dolgozom. Szeretem a kis műhely szabadságát és rendjét. Egyszerűen azért, mert a kezdetektől a befejezésig mindenért felelős vagyok, közöm van a jóhoz, rosszhoz. Formát adni az alaktalan szürkeségnek: a semmiből teremtek, néha úgy érzem” – fogalmazta az 1925. március 5-én született Munkácsy Mihály-díjas keramikus, Gorka Lívia, aki igazi művészdinasztia tagja: tehetségét édesapjától, Gorka Géza Kossuth-díjas keramikusművésztől örökölte, és fia, Gorka-Focht Géza szintén neves keramikus.