A nagy karakterek mindig nyomot hagynak az emberben. Nem kérdés, Tolja bácsi az volt. Aki találkozott vele, biztosan nem felejtette a kiváló úszóedzőt, aki gyerekek százait, ezreit tanította meg a víz tetején maradni, aztán az egyik hosszt leúszni a másik után a medencében. Amikor ma meghallottam a halálhírét, az egyik ismerőssel beszélgettünk róla. Rögtön felmerült, hogy állítólag szigorú volt – a hozzászólásokból viszont kiderül, hogy mégis minden tanítványa szerette. Nos, így is lehet! És ő ezt nagyon ügyesen csinálta. Amikor néhány évvel ezelőtt a goricai birtokán beszélgettem vele (1982-ben vettek ott egy házat, mert beleszeretett a településbe, a gyerekkorára emlékeztette), így fogalmazott a szigor kapcsán: „Amit mondtam, az szentírás volt. Ha valaki nem csinálta, amit kellett, akkor mérges voltam. De így van ez rendjén: ha meg nem nyert valaki, akkor szomorúság töltött el.” Ritkán volt szomorú, fogalmazzunk így. A tanítványai ugyanis rendszerint nyertek: Pásztory Dóra, Jakabo...