Üveggel dolgozik, ugyanakkor konceptuális gondolkodása és festészeti attitűdje miatt mégis képzőművészként tekintünk rá. Ábel Tamás munkáiban az anyag nem cél, hanem eszköz: az üveg és a tükör jelentéshordozóként működik. A Dubniczay-palotában nemrég zárt nagy önálló kiállítása pedig végképp megmutatta, hogy számára a transzparencia, a szín, a rétegzettség és a néző jelenléte egy komplex, kortárs képzőművészeti nyelvvé áll össze. Traumákról, nehézségekről és az azokból való kijutásról beszélgettünk.