Soós Tamás festészetében azt szeretem igazán, hogy a könnyed, érzéki játékosság és a filozofikus, egzisztenciális mélység nem kioltják, hanem folyamatosan feszültségben tartják egymást. Az emberi létezés nagy kérdései nem elméleti állításokként jelennek meg, hanem konkrét, átélhető festői helyzetekben. Ezek a képek nem magyaráznak, hanem bevonnak: érzelmileg működnek, és csak ezen keresztül válnak gondolatilag is élessé.