Az Animus az Assassin’s Creed világában a genetikai emlékezetből csinál virtuális valóságot, és már 2007-ben megmutatta, mi történik, ha az ADN és az emlékeink egyszer csak fájlokká válnak. Amikor az Assassin’s Creed 2007-ben megjelent, az Animus ötletével azt állította: a múltat nem kutatjuk, hanem szó szerint átéljük. A sztori trükkje azért működik ennyire jól, mert a menük, a térkép és az életerő nem „HUD”, hanem az Animus felülete – vagyis a játék UI-ja technológiává válik a világon belül. Minden a genetikai emlékezet körül forog: az elképzelés szerint a DNS úgy tárolja a múltat, mint egy tömörített archívumot, amit egy gép „kicsomagol”, és 3D-ben lejátszik. Innen jön a „szinkronizáció” fogalma is: minél hűségesebben követed az ősöd lépéseit, annál jobban „összeáll” a rendszer, és annál inkább… Olvasd tovább... Amikor a genetikai adataink körül forr a levegő, érdemes felidézni, mit mondott erről már 19 éve az Assassin’s Creed