Veres István: Majdnem vietnámi hurka Veres István 2026. 02. 13., p - 07:52 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, akit Dömötörnek hívtak, és bizony eltévedt az erdő mélyén, ahol a fák olyan sűrűn nőttek, hogy a nap fényét is alig látta. Dömötör bolyongott a mohával borított ösvényeken, hallgatta a madarak csicsergését és a patak csobogását, de a gyomra még hangosabban morajlott. Hirtelen egy kis tisztásra ért, ahol fura, ám csábító illatok csapták meg az orrát. Az illatok keveréke édes és savanykás volt egyszerre, és vezette őt egy apró, színes piaci sátorhoz. Ott ült egy vietnámi bácsi, aki mosolyogva kínált egy tálat Dömötörnek. Ez bizony a bún nem, fiam, mondta a bácsi, „egy vietnámi étel, ami a déli vidékekről származik, a hús és a friss zöldségek örök barátságából.” Dömötör két dologtól rettegett: az Excel-táblázatoktól és a távol-keleti konyha fogásaitól, de most mégis helyet foglalt. Kaptak a tálban hosszú, fehér rizstésztát, amit „bún”-nak hívnak, és a bácsi me...