Megkísérlik beskatulyázni: a jazztől az undergroundon át a cigányzenéig sokféle címkét próbáltak már aggatni rá, Lakatos Gabriella azonban sorra levetkőzi mindegyiket. Inkább a határterületeken mozog, hidat verve a különböző zenei közegek között. Nem épít szerepet maga köré – azt mondja, az, aki a színpadon áll, 1:1-ben ő maga, minden kétségével, dühével, gyengeségével együtt. Dalaiban a sérülékenység nem hiány, hanem tudatosan vállalt állapot. A készülő új anyagáról, a „nem slágeres” dalok szabadságáról és arról beszélgettünk, mit jelent ma páncél nélkül jelen lenni a színpadon.