Az egész egy teljesen hétköznapi beszélgetésnek indult, olyannak, mint amit már rengetegszer átéltünk együtt: hosszú évek óta vagyunk barátok. Nem történelemről és nem politikáról beszéltünk – ezeket a témákat egyébként már rég elengedtem. Arról diskuráltunk, hogyan hatott a háború egyes családok életére: vagyonra, megélhetésre, sorsokra. Aztán szóba került Auschwitz. Ekkor a legjobb barátnőm – akit intelligensnek és alapvetően tájékozottnak ismerek – csak hallgatott, pislogott. Láthatóan megdöbbent attól, amit hallott, mintha soha nem hallott volna erről a tragédiáról. Aztán kiderült: valóban nem tudott a holokausztról semmit.