Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.