Kevés kegyetlenebb dolog van a művészetben annál a pillanatnál, mint amikor ítélőszék – nevezetesen a nézők, hallgatók – elé kerül az alkotó műve azonnali értékelésre, főleg, ha a művész maga is jelen van. Talán könyörtelenebb, mint maga a folyamat, amiben jelen esetben a szavak egész, előadott szöveggé állnak össze, de olyan természetes dolog is, amely épp egyidős a költészettel.