Nézem a lányt, akinek szemgödréből virágok sarjadnak. Könnycseppek szállítják emlékeit, végiggördülnek a tökéletes bőrén, beszivárognak a holnapjába. Úgy képzelem, hogy a bőr alatt futó kék erekben tündérek élnek, akik az emlékektől átitatott könnycseppeket nagyító alá teszik, kiválogatják közülük a kártékonyakat, és egy fura rituálé közben elégetik azokat. Az emlékhamvakat az óceánba szórják, hogy bekerüljenek egy új körforgásba, és szép emlékként térjenek vissza ahhoz a lányhoz, akinek a szemgödréből virágok sarjadnak.