Osgood Perkins filmjei mindig is a pszichológiai rémület és a szimbolikus rettegés határán táncoltak. A Longlegs viszont nemcsak egy újabb lépés ezen az úton, hanem egyenesen a mélybe zuhanás. Ez a film nem ijesztő a klasszikus értelemben – nem ordít a szemedbe, nem csattan a hangeffekt minden sarkon. Ehelyett lassan, alattomosan kúszik be a bőröd alá, és a stáblista után is ott marad, mint egy ro...