Gyermekkoromban Lajos bácsi volt a városunk egyik kéményseprője. Fekete munkaruhában dolgozott, fekete volt a sapkája, a nyakába kötött kendő hófehér, a vállán pedig karikába tekerve a drótos körkefe, amivel végigkotorta a kéményt. Lajos bácsi mindennap tiszta kéményseprő ruhában indult el otthonról és olyan kormos volt a munkája végére, hogy alig lehetett felismerni.