A Magyar Nemzeti Galéria tíz évvel ezelőtti nagyszabású retrospektív tárlata után komoly kihívás El Kazovszkij-kiállítást rendezni. A Rényi András kurátori koncepciójával megvalósult monumentális bemutató ugyanis szinte mindent felölelt, amit az életműről, az alkotó formanyelvéről, szenvedélyéről és radikalizmusáról tudni érdemes. A Godot Galéria mostani tárlata ezért eleve feszültséget hordoz: hogyan lehet intimebb, kisebb térben megszólaltatni egy ekkora életművet úgy, hogy ne pusztán „utóhang” legyen, hanem újabb rétegeket nyisson meg a néző előtt?