A régiek hite szerint az őszi időszak minden esztendőben számadást hoz az évről. Megmutatja, mi az, amit megérdemelt az ember Isten kegyelméből, mi lett a vetésből, mit arathat. Túl vagyunk már a legfontosabbakon, mivel az élet (a búza) már a raktárakban, a belőle készült liszt a pékeknél van. A nagy őszi munkák pedig csak ezután kezdődnek: a szüret és a kukoricatörés. A szüret végét mindig megünnepelték a régiek – de a 20. század elején már miniszteri rendelet is előírta: szüreti bált kell tartani. Hogy miért? Tóth János írásából kiderül.