Akkor még nem tudtam. Nem azt, hogy minden más lesz onnantól, hanem, hogy már évek óta ugyanaz. Nézem a csempéket, és nem akarok mást, csak továbbindulni. Formát és halmazállapotot váltani, elporladni vagy szabadesésben zuhanni, gomolysűrűséget fátyolkönnyedségre cserélni, eredeti természetem szerint.Azt hisszük, jól ismerjük a természetünket. Hogy pont olyan kiszámítható, mint az a másik, amelyikben vannak évszakok, és ősszel összesöprik az elhasznált leveleket. Senki nem gondol arra, hogy lehajoljon értük és elolvassa őket, egyenként, aztán megírja a történetüket egy könyvben, amelynek a lapjai falevelekből készülnek, és a gerince, mint a fatörzs, az évgyűrűkkel vastagszik. Én sem gondoltam rá, az erdő mesélte. Háttal az ablaknak, egy ágyban feküdtem, akkor mesélte el, hogy minden falevélnek története van.Itt, a fürdőszobában nincsen ablak, a gőz fojtós, nagyobb koncentrációban van jelen, mint a levegő. A felhők körém zsúfolva, a páracseppek lecsapódva figyelik, a poharat arra a g...