Harminc éve jártam először Thaiföldön. Az ázsiai kistigrisekről szóló gazdasági csodából keveset érzékeltem, de az ország, mint turisztikai desztináció fantasztikus benyomást tett rám. Gyönyörű, pálmafás-homokos tengerpartok, az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozó romvárosok, paloták, buddhista templomok, türkiz tengerből ágaskodó kúpszerű szigetek. Ott éreztem rá a kiváló thai konyhára és olcsó sörre, láttam először ping-pong-os éjszakai klubot és transzvesztitákat. Érdekes, tigrissel akkor és többszöri visszatérésem során sem találkoztam. Elefánttal viszont annál többel. Szubjektív élménybeszámoló következik a több mint 1400 sziget, 35 ezer templom és a sziámi macskák hazájából, amelyet erősen megviselt a Covid, a felszín alatt megbúvó politikai instabilitás, az erős thai baht, na és a korrupció, de még mindig – és joggal – a turisták elsődleges célpontjának számít ez az ország az ázsiai kontinensen.