Nem is tudom, hol kezdjemezt az egészet, tehetetlenül tárom szét a karom,mikor a főnök habzó szájjal böfögi az arcomba,miért nincs készen a határidős projekt,a monitorom kijelzője szerint 15.22-kor történt,nyolc perccel a munkaidőm vége előtt,már ekkor tudtam, hogy túlórázni fogok,amit el sem számolnak majd,ezért inkább Wally Lambot olvasom ismét,Ez minden, amit tudok, van benne valami,ami egyszerre emel fel, és mar a gyomromba,együtt sóhajtok a fekete betűkkel,kiszáradt számmal hangtalanul formálom őket,ahogy türelmetlenül sorakoznak előttem,néhányukat átugranám, sürget a kíváncsiság,de visszaerőszakolom a szememet a következő szóra:zsarnokoskodó.Hirtelen ráeszmélek, milyen áporodott itt a levegő,kitárom az ablakot,a szomszédos iskolából hazafelé mennek a gyerekek,túl nagy a zaj, inkább bezárom,rezeg alattam a léc, mint a múltkor,mikor véletlen eltüntettem az Excel-táblaC oszlopának 4. sorát, C4, akár bingó is lehetne,de nem az, ezért a B. Gábor nem kapta meg a fizetését,épp karács...