Gyerekként a spenótos napok mindig megosztották a családot. Mi, gyerekek, fintorogtunk, próbáltunk észrevétlenül a kenyér alá rejteni egy-egy falatot, miközben nagyapa áhítattal kanalazta az első tányért. „Ez az élet zöld aranya, fiacskám! Ettől lesz erőd, ettől nősz nagyra!” – mondta nevetve, és hogy bebizonyítsa, egyetlen mozdulattal letörte a friss kenyeret, majd mélyen a spenótba mártotta. Spenót, ahogy még a gyerekek is szeretik nálunk