Amióta Richard Owen brit természettudós, anatómus és őslénykutató dinoszauruszoknak, azaz „rettenetes gyíkoknak” nevezte el az ősi hüllők egy csoportját, töretlen az érdeklődés irántuk. Ez nem is meglepő, hiszen ezek az állatok a mezozoikumban, azaz a földtörténeti középidőben évmilliók hosszú során át voltak a földi élet uralkodó létformái. Legősibb képviselőik a triász időszak végén, 233 millió évvel ezelőtt jelentek meg, a legkésőbb élt dinoszauruszok pedig a kréta időszak végén, 65-66 millió éve haltak ki földtörténeti mércével mérve meglehetősen hirtelen. Már az ókorban is találtak dinoszaurusz maradványokat, a leletek tudományos értékű feldolgozása azonban csak a XVIII. század végén kezdődött meg. Napjainkra az őslénykutatók már mintegy 900 különböző dinoszauruszt azonosítottak, és számuk a felfedezések nyomán folyamatosan nő. Az újabb és újabb megkövült maradványok feltárása nyomán egyre többet tudunk nemcsak arról, hogy miképpen nézhettek ki ezek az ősvilági lények, hanem ar...