Több fronton harcolunk Kulcsár Péter 2025. 02. 10., h - 19:11 Dermesztő fagyban állunk ismét a főtereken, ahol a galériákban dolgozók, a katedrán állók hangsúlyozzák, hogy nem maradhatunk csendben. A nyakamba akasztott kis piros síp hangja is berekedt már a rendszeres tiltakozásoktól. Nézem az arcokat: elszántságot, eltökéltséget látok. Megérint a pillanat, amikor kigyúlnak a fények, és néhány percig nem érezzük a borotvaéles keleti szelet sem. Holott odaát dúl a háború, egy államhatár választ el tőle. Idebent is „állítólag” ellenséges erők dúlnak, készen a kormányváltásra. Ezért sem értik oly sokan, miért vonult el néhány politikus a sípályákra vagy a sportmérkőzésekre, ha ilyen nagy a baj. Mindig csodálkoztam azon, hogy háborús időkben vagy a normalizáció, azaz a szovjet csapatok bejövetele és a rendszerváltás közti időszakban is dúlt a szerelem, születtek gyerekek, megtartották a hagyományokat, önfeledten báloztak és kirándultak az emberek. Mostanság úgy érzem, ebben az országban...