„Színházba járnának, majd elolvasnák a darab zsebkönyvváltozatát, aminek a történetét a tanár vezetésével jól kiveséznék. Szóban, érveket ütköztetve, hogy megtanuljanak beszélni, szónokolni, kiállni a közönség elé, és meg tudják védeni a véleményüket. Megírhatnák, dramatizálhatnák és közönség előtt előadhatnák a saját értelmezésükben a látottakat. (...) Az én iskolámban tilos lenne a Mire gondolt a költő?-felvezetésű, elemzéses, versélvezéstől kedvet elvevő szörnyűség. A líra és a próza olvasása közben megismerhetnék a szerelem magasabb rendű érzésének kifejezését, annak hatását a lélekre, a szellemre, de a fizikai valójukra is” – írja szerzőnk, Sári Edina, aki a felvételikre készülés időszakában gondolkodott el az optimális iskola „netovábbján”.