Vitray Tamás: Búcsú Kulcsár Gábor 2025. 01. 07., k - 17:37 Szóval, az én kis családom erre a most végződő évre meggyarapodott. Ráadásul egy fiúval! Aki nekem dédunokám! Egyébként remek kis fickó, éppen negyedik hónapos, de korán tudni lehetett, hogy nem akárki érkezik, már a világra jötte előtti fotókon is látszott: komoly erő csatlakozott hozzánk. A képeken elsősorban maga előtt tartotta hatalmas öklét, azonnal el is neveztem Vasökölnek. Lassan-lassan a családon belül is terjed már a „neve”. Szépséges Anna unokámnak csak most köszönhettem meg ezt az év végi nagy örömet, ugyanis személyesen csak ezen a héten tehettem tiszteletemet új rokonomnál, a különböző tüsszentő, köhögő járványok miatt. De most végre odaállhattam „királyi” fekhelye mellé. Szúrós tekintettel végigmért, én meg lehető legdallamosabb hangomon, kissé lámpalázasan dúdoltam: „Hát szervusz, szervusz, szervúúúsz…” Lassan enyhült a szigor, kicsit még vizsgált, majd parányi szája mosolyra váltott. Azonnal éreztem, értette...