Most, hogy, eltűnt, kijelenthetjük, a pécsi vendéglátóipar egyik gyöngyszeme volt az Aranybika vendéglő. Hírnévben persze nem vetekedhetett a debreceni druszájával, bár az nagyszállóként vált híressé. De nekünk, ittenieknek ez jutott, túl a vasúton, a bőrgyár mellett, a Siklósi úton. Egy hely, ami azért a bűnügyi krónikákban is helyet követelt magának, miközben a Bolgár Néphadsereg úton is állt, pedig nem mentek odébb a falak. Csak a történelem lépett közbe. Igazából nem sikerült pontosan megtalálni a gyökereket, az alapítás idejét. A pécsi sajtóban az első, teljesen bizonyos létezéséről az Aranybika esetében 1935. január 1-án közölt hirdetésre támaszkodhatunk. A Dunántúl című napilapban az egység tulajdonosa, bizonyos Katona (utóneve nem derült ki!) köszöntötte vendégeit, ismerőseit, barátait. „Szebb jövőt, sok örömet,egészséget, boldogságot" mondattal üzent a főnök, az idézett...