Az öregedés- és haláltudat árnyékában ez a regény a fiatalságról és a barátságról (is) szól. Johnny és az Ausztráliából húsz év elteltével hazatérő Pepe boros kólával a kezében nosztalgiázik. Az emlékek felidézését Johnny kezdi… „Ha Guy Ritchie magyar lenne, ezt a könyvet ő írta volna” – olvasható a kedvcsináló ajánló a füllapon, ami szerint nyelvezetében faragatlan és szókimondó, erőszakos és szexuális jelenetekben gazdag, pergő és akciódús, mozaikos szerkezetű, beékeléseket, kiszólásokat és retrospektív szekvenciákat várhatunk az írás médiumára adaptálva, nyomtatott könyv formájában. Nem elfeledve a szórakoztató és a humoros jelzőket! Valamit állítva az életről. Az egyénéről, és úgy általában. A fejezetek száma 42, hívja fel a figyelmet szintén a fülszöveg. Szóval aki Douglas Adams művein nevelkedett, az képben van a világmindenség, meg minden tekintetében is. Ám sem Ritchie, sem Adams munkássága ismeretének mankója nem szükséges ahhoz, hogy támaszok nélkül, önmagában is élvezetet...