Annak idején, amikor férjet választottam magamnak – mert ugye mindannyian tudjuk, hogy a nő választ – a legnyomósabb indok az volt, hogy páros utazásaink alatt mindig tökéletes utazótársam volt. Az, hogy nem élvezzük a tengerparti nyaralást, de képesek vagyunk reggeltől estig várost nézni, izgalmasnak tartjuk a kalandokat, és csak addig vagyunk hajlandóak kockáztatni, amíg racionálisan is biztonságosnak tartjuk a kihívást, a múzeumokban csak a leghíresebb tárgyakra vagyunk kíváncsiak, és inkább a természeti szépségek nyűgöznek le, tudunk órákon át ülni tereken a forgatagot bámulva szótlanul, és éjszakába nyúlóan beszélgetni a sivatagban tábortűz mellett vagy csillagos ég alatt – szinte megpecsételte a további életünket, miután megismerkedtünk.