Sokan dolgozunk olyan munkakörökben, ahol „mindig van mit csinálni”. Én például mindig találok egy újabb cikket, amit megszerkeszthetek, egy másikat, aminek írásába belekezdhetek, és egy harmadik projektet, amit elindíthatok. Mindezt úgy, hogy az aznapi feladataimmal már végeztem - nem tagadom, hogy ezt az anyagot is hétvégén fejezem be. Így az utóbbi időben ritkán történt meg, hogy elégedettséggel csuktam volna le a laptopot a munkaidő végén, mondván, a többi ráér holnap.