„Bógáncs”. Nem, az „bogáncs”! Zajlott a mókás diskurzus a minap köztem és főnököm között, miközben görcsösen szerettem volna nyelvi berögződésem megmagyarázni: „én így mondom, mindig is így mondtam és így is fogom!” Erőszakoskodtam kedvesen, de persze véresen komolyan gondoltam, hiába idegesítettem minden pillanatban, mikor kimondtam (számára) fülsértően a szót. Majd nyelvészkedésünk forgatagában jött a felismerés: „Bógáncs” iskolába megy