Képzeljük el, hogy egy gyönyörű reneszánsz festmény előtt állunk, amely annyira magával ragad, hogy szinte beleveszünk a színek és formák kavalkádjába. A szívünk gyorsabban kezd verni és hirtelen úgy érezzük, hogy az egész világ forog körülöttünk. Ez nem csupán a művészet élvezete – ez valami több, valami intenzívebb. Ez a jelenség nem más, mint a Stendhal-szindróma: tényleg létezik művészet-túladagolás?