Ha Arany János elbeszélő költeményét, a Toldit felidézzük magunkban, nehezen képzeljük el, hogy egy színész másfél órán át úgy tudja előadni, mintha egy stand-upestet nyomna. Azt szintén nehéz elképzelni, hogy ebben a másfél órában nevetünk, sírunk, és gyakorlatilag levegőt sem véve keveredünk egyik kalandból a másikba. Pedig mindez tíz éve estéről estére megtörténik a Pesti Csőre Gábor: „Rizikó az mindig van”