Varga Anita Tenyeremben csillagok Gyűrött emlékek hada sorban állAz éjjeli égbolt csillagokat várÁm azok nem ülnek fel az égreLehullottak, és ráhullottak egy kézre. Az én tenyerembe estek a csillagokOlyanok, mint a versben élő szótagokGyengéden tartom, és csodálva nézem őketMegidéznek eltűnt, talán sosem volt időket. Ráfújok a fényes, apró csillagokraFeltapadnak az égre, mint egy tintafoltraMelléjük oson a kerek teliholdIlyen szép az A Tenyeremben a csillagok – A kanizsai Varga Anita verse bejegyzés először a Dél-Zala Press jelent meg.