Vannak nehezen forintosítható dolgok. A Közlekedéstudományi Intézet munkatársaként egyszer azt a leckét kaptam, hogy mennyit ér a szabadidő? Úgy fogtam meg, hogy valaki az utcán sétál, és látja, hogy emberek sorban állnak egy standnál. Megkérdezi: Mit lehet itt kapni? Mondják, hogy egy kiló banánt osztogatnak ingyen. Mennyi ideig kell várni? Negyedórát! Egy kisnyugdíjas azonnal beállna, hajléktalan még inkább. De egy jól kereső embernek többet ér egy negyedóra, mint egy kiló banán ára, továbbsiet. Ennek analógiájára értetlenkedve csodálkozhatunk, hogy ha csökken a benzinár, hosszú sorban állnak drága kocsik a töltőállomásnál. Akinek ilyen autóra telik, egyszerűen nem szabad elfecsérelni egy félórát néhány száz vagy ezer forintért. Viszonyítási pontként próbáljuk belőni, hogy pénzben kifejezve mennyit ér egy emberélet. A ruandai polgárháborúban bunkóval ütötték agyon egymást a hutuk és a tuszik. Miért, mikor mindnek lógott Kalasnyikov a vállán? Mert egyetlen lőszer árát sem akarták e...