Sokszor jártam a lappföldi télben, új autótípusok, illetve gumiabroncsok nemzetközi sajtóbemutatóin, Svédországban és Finnországban. Bőven vezethettem befagyott tavak jegén, hólepellel fedett natúr utakon, valamint országutakon. Sajátos világ az, decembertől márciusig. Csak néhány órára jön fel a Nap, akkor is alacsonyról süt, nagyon vakít. Hosszúk a sötétség órái, ha éppen hóvihar kavarog, nem sokat látni. A hőmérséklet gyakran süllyed jelentősen mínusz húsz fok alá, erre külön fel kell készülni. A magyarok nem a Mikulás feltételezett hazájába járnak a hideg évszakban, noha varázslatos a táj. Mivel szinte senki se szerzett közvetlen tapasztalatokat, közreadom az enyémeket. Nemcsak autózásról lesz szó, hanem fura szokásokról is. Ha valaki mégis oda látogat, készüljön fel ilyesmire. Például őt is befogadhatja egy rénszarvascsorda. Persze csak képzeletben, ezt a vendéglátók szervezik meg, vacsora után két koromcsíkos húznak homlokára, hogy felismerjék a patások, és „megvágják” fülét, ...