A sorozatmaratonok világa egyszerre vonzó és ellentmondásos. Az a bizonyos „Még mindig nézed?” felugró ablak sokak számára ismerős, és gyakran vegyes érzelmeket vált ki: bűntudatot, öniróniát vagy éppen dacot. Az automatikusan induló következő epizódok könnyen magukkal ragadják a nézőt, aki talán megfogadja, hogy „ez lesz az utolsó”, de valójában már előre tudja, hogy ez nem így lesz. Az ilyen esték néha tudatos döntés eredményei, amikor az ember egyszerűen csak kikapcsolódni vágyik, máskor viszont észrevétlenül csúsznak ki az irányítás alól, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy már hajnali kettő van.