Sokan nem azért maradnak egyedül a problémáikkal, mert senki sem segítene, hanem mert el sem jutnak odáig, hogy megfogalmazzák: „nem bírom egyedül”. Kívülről sokszor minden rendben lévőnek tűnik – dolgozunk, mosolygunk, intézzük a hétköznapokat –, belül viszont szorongás, kimerültség, magány gyűlik. A következő lépés mégsem az, hogy szólunk valakinek, hanem az, hogy még jobban összeszorítjuk a fogunkat.