Az elmúlt évek nyugati biztonságpolitikai kommunikációjában visszatérő mintázatot figyelhető meg. Oroszország és a NATO közvetlen konfliktusának lehetőségét időszakról időszakra néhány évvel későbbre teszik. Nem holnapra, de nem is a távoli jövőbe. Többnyire 3–5, esetenként 6–10 éves időablakról beszélnek. Ez első ránézésre úgy hat, mintha a veszély mindig éppen annyira lenne közel, hogy indokolja a fegyverkezést, de annyira távol, hogy ne lehessen azonnal számon kérni a médián és a politikusokon. Vajon ez valós katonai előrejelzés, vagy politikai mozgósító eszköz, esetleg mindkettő egyszerre? Hiperrealista módon talán mindkettő.