Nézd, ahogy a vastag marhaborda lassan forog a parázs fölött, a nyárs minden fordulatnál újra meg újra megforgatja a húst, és a felszín apránként sötét, illatos kéreggé érik. A zsír olvad, csöpög, a füst pedig finoman beivódik. Ez nem sietős vacsora, hanem egy egész délután lassú öröme. A vége egy végig rózsaszín, szaftos belső, amitől az asztal egy pillanatra elhallgat. És a jó hír: nem kell hozzá szerencse, csak egy nyárs, egy maghőmérő és egy kis türelem.