Simon Holpert egyik különösen érzékeny sorozata olyan, mintha két kéz próbálna óvatosan közrefogni valamit: a kis kerámiasávok organikusan egymásra illeszkednek, együttesen közrefognak, beburkolnak egy „törékeny teljességet”. A művekben így egyszerre van jelen az összezárás és a nyitva hagyás mozdulata. „Ezek a művek páncélszerűen védik azt, ami belül van, mégsem takarják el teljesen. Olyanok, mint a mellvért: megóvnak valamit, de mégsem veszik teljesen birtokba.”