A gyerekek lassan kirepülnek, az „üres fészek” szindróma pedig beköltözik – de nem egyedül, hanem a kutyáimmal. (Na jó, a férjem is itt van.) És ha valaki most megkérdezné, hogy mi a legnagyobb változás az életemben az elmúlt pár évben, nem a nyugdíjas terveimről vagy a hobbijaimról beszélnék, hanem arról, hogy mostanában több időt töltök mély, filozófiai beszélgetésekkel a fiatalabbik kutyámmal, mint korábban bárki mással.