Szeretünk úgy gondolni magunkra, mint autonóm, sziklaszilárd lényekre. Meg vagyunk győződve róla, hogy a döntéseink, az ízlésünk, a reakcióink vagy éppen a céljaink a saját belső, megmásíthatatlan magunkból fakadnak. Jólesik azt hinni, hogy független megfigyelőként sétálunk át a világon, akit nem érint meg a környezet zaja.