Mi történik, amikor valaki egész életében azt hallja, hogy „túl sok, túl érzékeny, túl szétszórt”, majd harmincöt éves korában kiderül, hogy súlyos ADHD-ja van? Egy olvasónk arról ír, milyen érzés ledobni a maszkolás csillogó jelmezét, és milyen gyászt hozhat magával a késői felismerés.