Mindig vannak népszerű előadók, sőt ügyeletes zsenik is az egyetemeken, akiket okkal, ám gyakran a nélkül sztárolnak, korszakonként divat ehhez vagy ahhoz a professzorhoz járni, urambocsá’ kicsit isteníteni őt.Az én professzoromat nem sztárolta senki, amikor 1974 őszén megismertem. Hat éve volt a nyugdíjig, hét a haláláig. Még H. Balázs Éva tanárnőnek, aki pedig mindenkiről mindent tudott és biztos kézzel igazította el hallgatóit, sem volt sok jó szava „Jóskáról”, akivel annak idején együtt járt a híres-hírhedt Mályusz-szemináriumra. Óráit kevesen látogatták, szakdolgozója már nem volt, én lettem az utolsó. Sokat és kedélyesen mesélt nekem, viszonylag ritkán „szakmáztunk”, én mentem a magam útján, ő nem akadályozta. Aztán odavett a tanszékre. Írtam róla nekrológot az „Egyetemi lapokba”.