Van az a kerti pillanat, amikor az ember csak „egy kicsit igazítana” a sövényen, aztán fél óra múlva úgy áll a tuja, a fagyal vagy a babérmeggy előtt, mintha valami zöld falú szobrászversenyen indult volna. Egyik oldal magasabb, a másik alacsonyabb, középen van egy furcsa hullám, amitől az egész úgy néz ki, mintha a sövénynek saját véleménye lenne a geometriáról.