Joszif Sztálin egyike volt a 20. század legkegyetlenebb diktátorainak. Ugyanakkor döntő része volt abban, hogy a Szovjetunió nyugati szövetségeseivel legyőzte a náci Németországot és az 1945 utáni világ egyik szuperhatalma lett. Nem véletlen, hogy személyisége ma napig foglalkoztatja a történészeket, írókat, politikusokat és általában a történelem iránt érdeklődő embereket. Különösen igaz ez Oroszországra, amelynek mindmáig a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem a legnagyobb ünnepe, a nemzeti büszkeség legfontosabb emléke. Sztálin nélkül lehetetlen megérteni azt, hogy az 1941 nyarán összeomlani látszó szovjet rendszer 1945-ben hogyan tűzhette ki a Reichstag tornyára a vörös zászlót. Talán akkor fogalmazunk a legpontosabban, ha úgy fogalmazunk, hogy az orosz emlékezetpolitika folyamatosan küzd Sztálin megítélésével.