Láthatatlan iránytű A mozikban múlthéten futó Sikoly 7 nem azért érdekes, mert jó film, hanem mert megmutatja, mi történik, amikor valami már régen kifulladt, mégis tovább él érdekből, kényelemből és talán megszokásból. Kevin Williamson rendezte, és az egyébként nem tehetségtelen Neve Campbellnek is szüksége van a munkára, úgyhogy visszatért Sidney Prescottként. A történet pedig megint családot, múltat, maszkot, sikolyt, és új gyilkost ültet ugyanabba a véráztatta körhintába, és újra megforgatja. De a kritikai fogadtatás nem kímélte. A Rotten Tomatoes 31 százalékos kritikusi értékelést mutat, a Metacritic 36 pontos átlagot, vagyis a legtöbb elemző szerint ez már nem diadalmas visszatérés, inkább fáradt önismétlés. Viszont pénzt termel. Ez önmagában még csak filmes hír volna. A Láthatatlan iránytűnek azonban nem az a dolga, hogy pontszámokat számolgasson, hanem hogy megkérdezze, miért ismerős ez az egész annyira. Mert sajnos nemcsak a franchise-ok működnek így. Kapcsolatok is. Munkah...