A bőr az a szerv, ami a külsőt elválasztja a belsőtől, ami üzenőfalat és határt képez az ember és a külvilág közé, és ami folyton jelez, ha változást észlel. Ezt a pár sort egy szomatoterápiás ülésen hallottam pár évvel ezelőtt, és teljesen új kontextusba helyezte számomra azt, ahogy a külsőmhöz viszonyulok. Míg korábban csak akkor tudatosult bennem a bőröm jelenléte, ha valamilyen gond volt vele, itt megértettem: egy mélyebb és aktív kapcsolattal ez is az öngondoskodásom terepévé válhat.