Van az a tavaszi reggel, amikor az ember jókedvűen kilép a kertbe, rápillant a salátára, majd egy másodperc alatt végigfut rajta az érzelmi skála a reménytől a döbbeneten át a halk bosszúvágyig. Este még minden szép volt, reggelre pedig úgy néz ki az ágyás, mintha éjjel valaki svédasztalt nyitott volna a zsenge levelekből. A vendégek pedig, ahogy az lenni szokott, nem hagytak névjegyet. Csak egy csillogó nyomot és néhány lyukas levelet.