„S ahogy múltak a hetek, és lassanként rájöttünk, hogy mindketten ugyanabba a halott asszonyba vagyunk szerelmesek, végleg reménytelenné vált a helyzet” – írja J. D. Salinger a De Daumier-Smith kék korszaka című művében. Márfi Márk sorsfeldolgozásának harmadik etapjában két fiútestvér és az apjuk döbben rá arra, hogy a halott anya emléke az egyetlen közös bennük. Kérdés, hogy az eddigiek (többé-kevésbé önreflektív) összegzésén, és a továbblépés irányainak kijelölésén túl mire képes ez az előadás. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.