A japán piac sajátos, és csak rá jellemző szegmense az úgynevezett „kei car”. A név a kei-jidosha kifejezés rövidítése, és „könnyű autót” jellent. Ebbe a piacrészbe besorolt autókra mind méretben, mind pedig motorjellemzőkben bizonyos korlátok vonatkoznak, és a miniautók tulajdonosai adóban, biztosításban, vidéken pedig parkolásban is kedvezményeket élveznek. A kei szegmenst közvetlenül a II. világháború után, 1949-ben hívta életre a japán kormány, hogy lendületet adjon az autóiparnak és ösztönözze az autóvásárlásokat. A kei-be tartozó autók legfeljebb 3,4 méter hosszúak, 1,48 méter szélesek lehetnek, két méternél nem lehetnek magasabbak, a hengerűrtartalmuk legfeljebb 660 köbcenti, teljesítményük pedig 64 lóerő lehet. A miniautók rendkívül népszerűek a szigetországban, a japán autópiac csaknem 35 százalékát teszik ki. A szegmens ismertebb képviselői a Honda N-Boksz, a Suzuki Spacia, a Nissan Dayz és a Daihatsu Tanto, illetve az Európában is ismert Suzuki Alto és Daihatsu Cuore. A k...