Március 15.-én a közbeszédet hagyományosan a történelmi léptékű szabadságvágy tölti meg. Ám létezik a függetlenségnek egy halkabb, hétköznapibb, mégis mérhetetlenül értékesebb formája: a saját életünk feletti feltétlen önrendelkezés. Ma már nem az az ember a valódi arisztokrata, akinek a garázsában a legtöbb lóerő pihen, hanem az, aki megengedheti magának a csendet, a kikapcsolt telefont és a jogot, hogy nemet mondjon a méltatlan kompromisszumokra.